A villám egy elektromos kisülés. Rendkívül nagy feszültség, áramerősség és energia jellemzi, ezért könnyen képes kárt okozni készülékeinkben.
A leggyakoribb félelem a közvetlen villámcsapástól van – a villám csaphat épületekbe, emberbe és állatokba egyaránt. Az épületeket elláthatjuk megfelelő villámvédelemmel a károk megelőzése érdekében. Ha pedig kültéren tartózkodunk, érdemes guggoló helyzetbe kerülni összezárt lábakkal, hogy lehetőleg ne belénk csapjon, és a lábaink között se alakuljon ki lépésfeszültség.
A villámhárító magát az épületet megvédi, de az elektromos berendezéseinket nem – sőt, még nagyobb veszélynek is kiteheti őket, mint ha nem lenne. Miközben levezeti a villámáramot, különböző csatolások útján túlfeszültségek keletkezhetnek a villamos és távközlési hálózatunkban.
Kezdjük a konduktív (galvanikus) csatolással. Mivel a levezetőknek nagy áramot kell levezetniük, és van ellenállásuk, ezért megemelkedik a potenciáljuk, és átívelhetnek más közelben lévő tárgyakra – ezzel kárt téve a villamos hálózatban és a hozzá csatlakoztatott berendezésekben.
Másodszor nézzük az induktív csatolást. Amikor a villámhárítóban vagy bármilyen más természetes levezetőben villámáram folyik, az mágneses teret hoz létre, a mágneses tér pedig áramot indukál a közelben lévő vezetőkben. Természetes levezető lehet egy szomszédban lévő magas fa is, amelybe becsap a villám – ennek hatására az épületeinkben futó vezetékekben túlfeszültség keletkezhet, ami tönkreteheti készülékeinket. Fontos: soha ne fusson párhuzamosan vezeték az épületen belül ott, ahol a villámhárító levezetője van – ellenkező esetben szinte biztosan minden elektromos berendezésünk tönkremenne.
Utolsóként a kapacitív csatolást. Ha a villámáram miatt megemelkedik egy vezető potenciálja, akkor egy tőle távolabbi vezető ellentétes feltöltődéséhez vezet, hiszen létrejön egy „kondenzátor" – a kettő közötti szigetelőanyag pedig lehet bármi, hiszen a levegő is szigetelőként funkcionál.
A fent említett esetek nem csak akkor okoznak kárt, ha az épületünk közelében jönnek létre, hanem távolabb is. A bejövő vezetékeken keresztül ugyanis ki vagyunk téve a külső szolgáltatóhoz tartozó hálózaton történt eseményeknek is. Ez lehet az áramszolgáltató hálózata, de akár a távközlési hálózatok is, amennyiben réz alapú hálózatról van szó (telefonvonal, ADSL internet, koaxiális alapú kábel-TV vagy internet).
Hogyan tudjuk megvédeni készülékeinket a túlfeszültség okozta károktól?
A túlfeszültség-levezető az az eszköz, amely a hálózati túlfeszültségeket levezeti, mielőtt elérnék berendezéseinket. Sajnos nem olcsó, de megfizethető termékről van szó – főleg, ha a bekerülési költségeket összehasonlítjuk azokkal a készülékekkel, amelyeket megvéd: sütő, főzőlap, hűtőszekrény, fagyasztószekrény, mosogatógép, mosógép, TV, házimozi-rendszer, számítógép, elektromosautó töltés közben, kapunyitó motor, kazán vezérlőpanelje stb.
Van biztosításom – kell nekem túlfeszültség-levezető?
Igen, kell. Egyre több biztosító megtagadja a kifizetést, amennyiben nincs beépítve túlfeszültség-levezető, mivel a jelenlegi szabványok előírják használatát. A biztosító szerint nekünk meg kell tennünk mindent, hogy ne következzen be a kár – ha mégis bekövetkezik ennek ellenére, akkor fizetnek csak.
Ne feledjük továbbá, hogy a biztosítók egy használt készülék jelenlegi értékét fogják megtéríteni, amelyet majd elavult „ósdinak" fognak tekinteni – nekünk viszont helyette egy újat kell vásárolnunk jóval magasabb összegért. Se az áramszolgáltatók, se a távközlési cégek nem fognak felelősséget vállalni a kárért – akkor sem, ha bizonyítottan az ő hálózatukon keresztül érkezett a túlfeszültség az épületünkbe.
Manapság egyre gyakrabban és egyre nagyobb viharok vannak, készülékeink pedig egyre drágábbak. Nem éri meg kockáztatni arra hivatkozva, hogy eddig nem volt probléma. Viharkárok komolyan megterhelik a háztartás költségvetését!
Hova kell beszereltetnünk?
Mindig a védelmi zónák elejére kell telepíteni. Hosszú vezetékezés esetén előfordulhat, hogy ismételni kell, valamint érzékenyebb berendezéseink elé finomvédelem is ajánlott, ez önmagában viszont nem nyújt megfelelő védelmet.
Tehát ahol a vezetékek befutnak a házunkba, oda célszerű tenni az első védelmet. Ne felejtsük ki a gyengeáramú rendszereket sem, hiszen számítógépeink, TV-készülékeink ezen keresztül is ki vannak téve a túlfeszültség okozta károknak.
Túlfeszültség-levezető típusok:
- típus – villámáram-levezető (T1) régi nevén B fokozat: azokra a helyekre, amelyek ki vannak téve közvetlen villámcsapásnak. Például: villámhárító van az épületen, magasan fekvő épület, vagy legalább 10 méter magas épület, légkábeles betáplálás vagy a közelben lévő magas fa esetén mindenképpen ajánlott a főelosztóba.
- típus – túlfeszültség-levezető (T2) régi nevén C fokozat: alelosztóban, amennyiben a főelosztó után a vezetékezés nem lép ki az épületből, vagy azokra a helyekre, ahol a fentiek nem állnak fenn.
- típus – berendezés túlfeszültség-védelem (T3) régi nevén D fokozat: másnéven finomvédelem. Érzékenyebb berendezések elé ajánlott közvetlenül, sokszor nem igényel szakembert a telepítése, mivel háztartási elosztóba beépítve is megvásárolható.
A piacon kaphatóak kombinált termékek – a leggyakoribb a T1+T2, amely családi házaknál ideális a főelosztóba való telepítésre. Néhány gyártó terméke 5 méteren belül teljesíti a T3 követelményeit is. 10 méternél hosszabb vezetékezés esetén, vagy ha alelosztó is telepítésre kerül, mindenképp érdemes megismételni a T2 fokozatot. Az érzékenyebb készülékek elé pedig közvetlenül kell T3 finomvédelmet tenni.
A fentiek alapul tudnak szolgálni a kiválasztásban, de nem helyettesítik a villanyszerelővel vagy villamos tervezővel való konzultációt.
Túlfeszültség-levezető kínálatunkat megtalálja az alábbi linken:
Túlfeszültségvédelem | Túlfeszültség levezető eszközök | ENERGOM
Amennyiben segítségre van szüksége a termékekkel kapcsolatban, forduljon az Energom Electronic csapatához:
E-mail címünk: ajanlatkeres@energom.hu
Központi telefonszámunk: +36-1-459-8010
